Anyák napi előzetes… köszöntő!

Az alábbi sztorit egy barátomtól kaptam e-mailben, aminek a tárgya a „NAGYON JÓÓÓÓÓ” címet kapta.
Megfigyeltétek már azt, hogy az ilyen témákat mindig viccként taglaljuk? Kíváncsi lennék arra, vajon mikor veti fel valaki tárgyilagosan is, akár például az anyák önfeláldozó gondoskodása címen? Ja, hogy az nem lenne ilyen vicces? Hát igen!
A sztori pedig a következő:

A férj hazaér a munkából és a három gyermekét pizsamában találja a kertben, a sárban hemperegve játszanak, körülöttük üres kekszes dobozok, csipszes zacsik, üdítős dobozok mindenhol szanaszét.
A feleség autójának az ajtaja tárva nyitva, csakúgy mint a kert bejárata, a kutyának nyoma sincs.

Amikor belép a házba, még nagyobb rendetlenség fogadja.

Egy csillár leszakadva törötten hever a földön, a szőnyeg a falhoz gyűrve.

A nappaliban a TV teljes hangerővel üvölt és mindenhol szanaszéjjel ruhadarabok és játékok hevernek.

A konyhában a mosogató dugig edényekkel, az asztalon és a tűzhelyen ételmaradékok, a hűtő ajtaja tárva nyitva, a kutyakaja szétszórva a földön, egy törött pohár az asztal alatt, kis kupac homok az ajtó mögött…

Egyből rohan fel a lépcsőn (átgázolva a további játékokon, ruhadarabokon és egyéb akadályokon) aggódva keresi a feleségét, attól tartva, hogy valami baja esett.

A hálószoba felé vezető úton észreveszi, hogy a fürdőszoba ajtaja alatt ömlik ki a víz a folyósóra, bent csuromvíz minden, a WC papír legöngyölítve, borotvahab és fogkrém a tükörre kenve…

Most már rohan a hálószobába, felkészülve a legrosszabbra.

És a feleségét ott találja az ágyban… édesen összekucorodva,  egy könyvvel a kezében,  aki észrevéve,  hogy ő megjött,  felnéz és mosolyogva megkérdi tőle:

– Szia drágám, hogy telt a napod?

A férj dühösen nézi:

– De mi a fene történt ma itt?

A feleség ártatlanul:

– Tudod minden nap,  amikor hazajössz a munkából, meg szoktad kérdezni, hogy mi a fenét csinálok egész nap?

Férj még dühösebben:

– Persze,… ÉS????

Ekkor a feleség édesen rámosolyog:

– HÁT MA NEM CSINÁLTAM SEMMIT!!!!