Avagy milyen következményekkel számolhat az, akinek nincs lakásbiztosítása és ilyen pusztító vihar dönti romba az élete fő művét, szerzeményét?

Sosem szerettem a véleményemet előítéletesen megfogalmazni, most sem teszem.
Az viszont tény, hogy sokaknak nincs lakásbiztosításuk, tapasztalatom szerint (leegyszerűsítve) két ok miatt:

• az egyik részük tényleg arra vár, hogy ha bajba kerül, akkor majd az állam segít rajta.

• a másik részének sajnos tényleg nincs pénze.

Ez utóbbiak esetében viszont pont azért elgondolkodtató a dolog, hogy az egyetlen vagyonuk forog veszélyben, ha nem „nyögik ki” legalább az épületre szóló biztosítás díját.
Új házat építeni nehezebb, mint egy-egy ingóságot nélkülözni vagy pótolni.
Az állami segítségre várók között találkoztam sok cinikus megfogalmazást használó emberrel, bizony ilyenkor azért sokszor kinyílik a bicska az ember  zsebében, de mit lehet tenni?

Ami a biztosítókat és biztosításaikat illeti, ma már pedig tényleg van választék, csak jól kell tudni választani.

Azon senki nem sértődhet meg, hogy egy tudatosan rossz és kockázatos helyre épített házra (pl. árterület), ahol majdnem 100 %-os, és csak idő kérdése az árvizi káresemény bekövetkezése, hogy ezt a kockázatot a biztosítók nem fogadják repdeső örömmel.
Mint ahogy általában az emberek sem veszik jónéven, hogy az ő pénzükből kompenzálják a biztosítatlan károsultakat. Igaz, és én is vallom: a szolidaritás nagy kincs, de tudatosan visszaélni vele nagy bátorság.
A biztosítók kockázati közösségeket alakítanak ki a biztosítottak csoportjaiból, így a lakásbiztosítottak csoportjából is.
Nem keverhetik más – pl. életbiztosításosok – kockázati csoportjának közösségével.
Ezt törvény tiltja, nagyon helyesen.

A rossz hírek pedig évszázadok óta gyorsabban terjednek, mint a jók, tehát ezért találkozhat mindenki kevesebb olyan sztorival:

• „Képzeld, oly rendesen kifizetett a biztosító, hogy csak na!
  Ezt bátran ajánlhatom neked is, hogy alkalomadtán Te is jól járj!”

Ugye? Mindenki inkább arról mesél, hogy mennyire kiszúrt vele a biztosító.

Mint például vélhetőleg ki fog „szúrni” a következő történet szereplőivel is (ez ugyan nem a vihar tombolásának következménye), bár remélem az élet rámcáfol:

A napokban hívott fel egy (nem ügyfél) ismerősöm és kérdezte, mit ajánlok neki: az anyósa 3 millát érő komódját ellopták, amíg kórházban volt. Az ismerősöm eddig nem is tudta, hogy ilyen értékes komódja volt a mamának! A kiemelt értékekre szóló biztosítása viszont csak ékszerekre szólt, az is csak 500 ezerre.

Ilyenkor ki milyen tanácsot adna a rokonának?
És ki mit fizetne, ha a biztosító helyében lenne?

Kiváncsian várom a véleményeket!:-)