Egyik kedves olvasóm írta a minap:

„Úgy érzem, nem búcsúzhatok el az Óévtől anélkül, hogy Neked néhány sorban meg ne köszönjem azt a biztonságot és az így átélt nyugalmat, amit a feliratkozásom óta, hála Neked, megtapasztalhattam. Mindig válaszoltál a privát kérdésemre, segítettél kibogozni azt amit kellett, s bevallottad, ha valamiben nem tartod magad szakértőnek. Így irányítottál önzetlenül máshoz, hogy meg tudjam oldani a problémámat…”

Ezt a gondolatsort visszájára fordítom, s ez alkalommal én is szeretném megköszönni Neked, hogy feliratkozásod óta mindig, és 2011-ben is olvasgattad a leveleimet/blogbejegyzéseimet – ami idén ritkábban született -, esetleg rendeltél is, és nem utolsó sorban a sok okos kérdésedet, megjegyzésedet, tanácsodat és ami számomra  prémium-számba ment: a dicséretet…, ami mindig új erőt ad.

Sok rossz előjel van a jövő évre, de oda se neki (lásd lent Zorbát!) Ami igazán bánt, hogy a TV-kben, híradókban sorra látok olyan katasztrófákat átélt családokat, akik biztosítás nélkül éltek, s váltak földönfutóvá 2011-ben is… És nem tudok rajtuk segíteni, nem tudok elég hangos lenni, hogy mindenkihez eljusson az üzenetem. Sajnálom.

Minden esetre én 2012-ben is itt leszek, szolgállak és védelek a biztosítások/befektetések  útvesztőiben, amennyire az erőmből telik, akkor is, ha soha semmit nem vásárolsz tőlem. Sokan felismertétek, hogy nekem szinte hobbim ez a szakma, tehát nem „létkérdés” az hogy nálam vásároljatok. Soha nem tukmálok senkire semmit. Persze nem tagadom, hogy az én vállalkozásom is a bevételekből él, viszont ahogy egy Nagy Ember mondta: „Ne aggodalmaskodjatok a holnap felől.” én miért tenném. A kenyérre mindig futja. Az aggodalmaskodásból pedig még nem született semmi, teszem hozzá.

„Táncolni kell Uram (Hölgyem), a zene majd csak megjön valahonnan…” mondja a kedvenc, világnézet-független régi barátunk Zorba, a görög.

Én ehhez sok erőt, hitet és boldog és eredményes 2012-es évet kívánok őszintén, igaz szeretettel:

Pálinkás Éva