Maradi vagyok, be kell látnom!

Tegnap egy összejövetelen voltam, ahol levetítették Szalay Péter „Mai módi” c. dokumentumfilmjét.
A 2007-es Magyar Filmszemle előzetesének összefoglalója a filmről így hangzik, idézem:

„Miért kell egy jól menő vállalatnak pszichiáter?
Mire jók a csapatépítő tréningek és a céges bulik, ill. miért kell Las Vegas-ból importálni esküvőt?
Miért kell a vállalati felső vezetésből a karrier csúcsán kiszállni egy harmincas nőnek, és miért kell újabb és újabb üzleteket nyitni korunk vállalkozójának, ha már nem a pénz a fontos?
Meddig érdemes pörögni, és mikor jöhet a gyerek?”

Minden tiszteletem a lányoknak azért, hogy vállalták a filmben való szereplést és a vele járó nyilvánosságot!

A filmvetítés után a szerzővel – Szalay Péterrel – és az összejövetel résztvevőivel lehetett beszélgetni, ennek során jöttem rá:

Maradi vagyok!

Hogy miért gondolom ezt?

Mert amikor én voltam annyi idős, mint a filmben szereplő lányok, mindenféle „csapatépítő tréning” nélkül is el tudta szúrni egy lány az életét.
Maximum nem tudhatott olyan jó fizetést és pozíciót magának.

Hogy mivel tudta elszúrni az életét?

Például azzal, ha nem időben gondolkodott el azon: mi végre is született a földre lányként?

Akkor is, ma is és a jövőben is, a nők életének lényege az anyaság vállalása.

• Van akinek megadatik és büszkén, boldogan  vállalja.

• Van akinek megadatik, de nem vállalja fel.
  Ennek sok oka lehet, ebből egy-kettő ami eszembe jut: egészségügyi ok, egzisztenciális ok, divat és/vagy gyávaság.

• Van akinek megadatna, de lekésik róla.

• Van akinek meg sem adatik.

A baj csak az, hogy amikor egy nő elkezd számvetést készíteni az életéről, utólag hiába látja az élete esetleges legnagyobb hibáját, amit elkövetett, bizony az helyre nem hozható.
Ráadásul még a saját lelkiismeretével is állandóan el kell számolnia az évek során.

Aki ismer, tudja miről beszélek.