Szinglik gyülekeznek az idősek otthonában! Avagy az öngondoskodás magasiskolája?

Sztoriznak a régi szép időkről dagadó bokákkal, parókával a fejükön, vagy a mostanság már nem feketére, hanem őszre „festett” hajtővel, műkörmeiket elhagyva, viszont a legújabb formatervezésű hallókészülékkel a fülükben…

A fenti „életkép” a mostanában igencsak gyakran látható TV-reklámok kapcsán jutott eszembe, melyek során búgó férfihang próbálja meggyőzni az idősödő, nyugdíjas embereket, hogy milliókért ugyan, de milyen kellemes helyek közül is választhatnak, ha a sorsuk úgy hozza, hogy valamelyik idősek otthona kínálja az ideális megoldást számukra.

Miért is lehet az idősek otthona megoldás valaki számára?

Mert egyedül maradt idős korára.

Ez lehet, hogy nem is újdonság, hisz egész életében egyedül élt, persze nem magányosan, de ahogy múlt az idő, a barátok, barátnők kikoptak mellőle.

Ki azért, mert feladta az önállóságát és társat keresett/talált magának, így aztán esetleg gyermekei születtek, s idős korára inkább az unokákkal játszik, mint a régi, egykorvolt „sorstársakat” látogatja sorra.

Ki pedig azért, mert ő maga is egy másik otthonban éli az életét, esetleg betegen, s ugyanúgy várja a látogatókat, akikre – láthatjuk a riportokban – sokszor hiába vár.

Szomorúság és depresszió lehet a következménye ennek az életnek. Ilyenkor persze segítségként megjelenhet egy szolgáltató cég képviselője, aki kutyát/macskát visz hozzá, hogy párszor megsimogathassa, de aztán azt is elviszik, s marad minden a régiben.

Nem egy szívderítő gondolat, hogy valakinek ilyen jövő lenne megírva az élete „nagykönyvében” ugye?

Nincs is így.

Mindenki, így Te is, én is – ha időben gondolkodunk a jövőnk alakulásáról, alakításáról – bizony tehetünk azért, hogy a fenti élethelyzetbe ne kerüljünk bele.

Mit is tehetnénk? Elmondod?