Újévi köszöntő, lázas sietséggel!

Nem én vagyok a versfaragó, egy kedves barátomtól kaptam az alábbi, rendhagyó módon megfogalmazott jókívánságait az Új Esztendőre, amit az ő engedélyével ez úton közzéteszek.

Miért? Mert szívemből szólónak tartom a leírt gondolatokat, ráadásul szerintem még egy ilyen öngondoskodással kapcsolatos „tematikus” honlap blogjába illeszthető. Egy új év kezdetén mindenképpen.

Éppen ezért itt a vers:

Csak dolgozunk keményem, hajtjuk a pénzt,
S az alagút végén nem látjuk a fényt.
Még több kell belőle, mert jobban akarunk élni,
Csak közben megváltozunk és ettől kell félni.

Mit fog érni a pénz, ha nem lesz már egészség?
Ezért kockáztatni elég nagy merészség!
Tegyünk kicsit másképp, mint ahogy eddig tettük!
Ne úgy nőjön fel gyermekünk, hogy észre sem vettük!

Hová vezet mindez? Eljön majd a vég!
S akkor hiába mondjuk már, hadd maradjunk még!
Gondoljuk át mindezt, hisz repülnek az évek,
Lassan megöregszünk és elmúlunk végleg!

Van család, barátok, napfény és tenger,
S még számtalan más, mitől boldog az ember!
Értelem, érzelem, egymásra figyelés,
Életünk csak egy van, nincsen ismétlés!

Éljünk ma úgy, hogy a holnap is szebb legyen,
Szeretném azt, hogy mindenki így tegyen!
E verset én írtam, hogy köszöntselek téged.
Kívánok neked Boldog Új Évet!

/Szerző: Nagy Károly Attila/

Ezzel a verssel kívánok minden kedves olvasómnak
Boldog Új Évet!

U.i.:

A „lázas” sietség oka pusztán csak 38,5 fok volt…, de már az is elmúlt, jöhet a „szakmaiság”…

Újévi köszöntő, lázas sietséggel!

Újévi köszöntő, lázas sietséggel!

Nem én vagyok a versfaragó, egy kedves barátomtól kaptam az alábbi, rendhagyó módon megfogalmazott jókívánságait az Új Esztendőre, amit az ő engedélyével ez úton közzéteszek.

Kövessen Facebookon!

Legutóbbi bejegyzések

Fontos tudnivalók

Most olvassák