Nem bírom megállni, hogy egy-két gondolatot meg ne osszak Önnel az öngondoskodás őstörténetéből, vagyis a biztosítás előtörténetéből:

– „Hordabiztosítás” – ősemberek közösségeinek egyes tagjai természetben hozzájárultak a közösség életéhez (védelem, táplálék).
– „Karavánbiztosítás” – i.e. 2250-ből származik az első írásos emlék. A karaván tagjai szövetkeztek a szállított árukat ért károk (tolvajok, vihar) egyenlő arányban való viselésére.
– „Rabszolgatartók szövetsége” – a rabszolgatartók közösen állták a szökött rabszolgák okozta veszteségét.
– „Temetkezési egyesülések” – az azonos szakmák képviselőit már az ókorban egy veszélyközösségbe gyűjtötték és haláluk esetén a temetési költségek kifizetésével segítettek a hátramaradottaknak.
– „Tengeri szállítmánybiztosítás” – a karavánbiztosításhoz hasonlóan a kereskedők felosztották maguk között a károkat, így a veszteség egyikük vállalkozását sem döntötte csődbe.

Ezeknek az „előbiztosításoknak” szinte mindegyik típusa ma is megtalálható, persze átalakult formában.

Tetszett? Tervezem a történet folytatását, kis türelmét kérem, rövidesen olvashatja. Ha elkészült, értesítem róla.

Igen, kérem a folytatásról az értesítést. (feliratkozó form)