Pénzügypolitika, avagy mikor lesz elég oxigén? – ELEMZÉS

euro_cimkepValaha, négymilliárd évvel ezelőtt, a Földről eltűnt a szabad ősoxigén. Mindent eloxidált, amire futotta belőle. Kisvártatva – néhány százmillió éven belül, ezelőtt 3,5 milliárd év tájékán – azonban szerencsére olyan egysejtűek jelentek meg az életellenes környezetben, amelyek vízből és a légkör szén-dioxidjából táplálkozván melléktermékként szabad oxigénatomokat bocsátottak ki.

Eleinte az új oxigén sem maradt a légkörben: mindent eloxidált, ami még nem volt eloxidálva. Ám az egysejtűek nem hagyták abba: csak termelték és termelték az oxigént tovább, mígnem, további eloxidálni való híján, az új oxigén kétmilliárd évvel később már a levegőben maradt, a mennyisége nőttön-nőtt, és aránya elérvén a légkör mind nagyobb százalékát, lehetővé tette a ma ismert élet indulását és fennmaradását. Körülbelül 300 millió évvel ezelőtt a szabad oxigén aránya 35 százalék volt a Föld légkörében, jelenleg 21 százalék.

Kérdés: van-e a világ központi bankjainak annyi pénztermelő képességük, hogy a kibocsátott új tőkéből a tőkepiacok elárasztása – eloxidálása – után még maradjon a reálgazdaság finanszírozására is, hogy a ma ismert gazdasági élet újraéledhessen?

Az amerikai jegybank, a szövetségi tartalékbank-rendszer (Fed) mérlegében körülbelül 700 milliárd dollárnyi kincstárjegy – állampapír – volt a 2007-ben kezdődött pénzügyi-gazdasági válság előtt. Azóta, három eszközvásárlási programja nyomán, a Fed mérlegfőösszege 2,917 billió dollárra nőtt, ebből a tavaly év végi záráskor 2,839 billiót tettek ki azok az értékpapírok, amelyek a kormánynak, illetve a jelzálogpiacot finanszírozó állami felügyeletű intézményeknek adott kölcsönöket testesítik meg. Ehhez képest az Egyesült Államok hazai összterméke (GDP) tavaly 15,685 billió dollár volt. A Fed teremtette új pénz tehát az amerikai GDP 18,1 százaléka. Még nem elég az élethez.

A Bank of England piaci állam- és magánadósság vásárló programjai 375 milliárd fontnál tartanak. Ez a brit GDP 25 százaléka. A vegetáláshoz talán elég, de jóval kevesebb, mint az élet robbanásszerű burjánzását támogató oxigénmennyiség 300 millió évvel ezelőtt.

A japán központi bank idén áprilisban meghirdette, hogy két éven belül megkétszerezi, 1,4 billió dollárnak megfelelő összegre növeli eszközvásárló, azaz mennyiségi enyhítő programját. A teljes összeg a japán GPD 25 százaléka lenne a mostani, körülbelül 13 százalék helyett, ami nagyon sovány összeg.

Az Európai Központi Bank (EKB) a pénzteremtés efféle módját nem alkalmazza, illetve korábban csak szűk körben tette. Ilyen korábbi programjaiban – az Értékpapír-piaci Programban (SMP) és a két Fedezettkötvény-vásárlási Programban (CBPP) – összesen több mint 300 milliárd eurót osztott szét 2010 óta. A hitelfelvevők jelenleg még 256,3 milliárd euróval tartoznak az EKB-nak e programok keretében.

Az EKB viszont bővítette és korlátlanná tette a kereskedelmi bankok ellátását rövid lejáratú – egyhetes és három hónapos – refinanszírozó kölcsönökkel. Ezek alkalmanként néhány százmillió és 100 milliárd euró közötti összegek, de a válságra válaszul az EKB bevezetett rendkívüli egyhónapos, illetve hosszabb lejáratú – fél- és egyéves – kölcsönöket is a kereskedelmi bankok számára. Egy- és három hónapos refinanszírozási kölcsönt idén négyszer hirdetett, ezekre alkalmanként 3 és 9 milliárd euró között volt kereslet a bankvilágból. Nagyobb erejű volt az eddigi két, soha nem látott lejáratú, egyenként hároméves refinanszírozó hitele 2011. decemberben és tavaly februárban. Ezekből 1,019 billió eurónyit vettek föl a kereskedelmi bankok, és több mint 700 milliárddal még tartoznak az EKB-nak.

Az EKB tartós piacoxidáló kintlévőségei így jelenleg minden pillanatban körülbelül egybillió eurót érnek. Ez az euróövezet tavalyi összesített GDP-jének a 11 százaléka – még a vegetáláshoz is kevés.
Nem szólva arról, milyen csekélyek ezek a horribilisnek látszó összegek a világ tőkepiacának méretéhez képest. A McKinsey Global Institute szakintézet becslése szerint a világ tőkepiaca – az értékpapírpiacokon lévő befektetések, illetve kintlévőségek árfolyamértéke – tavaly 225 billió dollárt tett ki. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) utolsó statisztikája szerint a világ tőkepiaca – a hivatalos tartalékok, a részvények árfolyamértéke, az adósságot megtestesítő értékpapírok és a bankok követelései – összesen 207 billió dollárt ért 2011 végén.

A légkör oxigéntartalmának és a központi bankok pénztermelő képességének persze semmi köze egymáshoz, ez az összehasonlítás csak “légből kapott” illusztráció.

Azt azonban mindenképp illusztrálja, hogy a reálgazdaságban nincs elég megtérülés. Ezért az új pénz túlnyomó része tőkepiaci spekulációba áramlik. Vajon meddig folytatódhat ez a “tőkeoxidáció”, amely elszívja az új pénzt – az oxigént – a reálgazdasági élet elől? Egyelőre úgy tűnik, bármennyi új pénzt adnak ki a központi bankok, az nem kerül a gazdaság légkörébe. Az új pénz előbb a részvényárakat, a nyersanyagárakat duzzasztja, és az ehhez szükséges hitelfolyamokat táplálja – oxidálja -, és nem marad belőle az életre. Erről persze nem a tőkepiac tehet, hanem az, hogy a reálgazdaságban nincs elég fogyasztói kereslet, következésképp nincs elég megtérülés.

A probléma az, hogy – éppen ellentétben az oxigéntermeléssel – a pénztermelés soha nem lehet annyi, hogy szaturálhassa a tőkepiacot. Legföljebb időről-időre mérgezések keletkeznek, “buborékok” pukkadnak ki, fortyog egy kicsit, majd továbbra is korlátlanul fogyasztja a pénzt.

Amíg a reálgazdaságot nem teszi valami – például a lakossági kereslet támogatta megtérülés – vonzóbbá vagy legalább ugyanannyira vonzóvá, mint a tőkepiaci befektetést, addig a központi banki pénzkiadás csak a rozsdát, és nem az életet táplálja.

Mészáros György, az MTI szerkesztőjének írása.

MTI 2013. július 14., vasárnap 4:00

 

 

Tovább olvasom »

FT: ráfizetés lesz a magán nyugdíjtakarékosság

 

A nyugdíjtakarékosság csak ráfizetés lesz több száz millió európai polgárnak – idézi a Financial Times brit pénzügyi lap a pénzügyi szolgáltatásokat igénybe vevők európai érdekképviseleti szerve, az veszteseg-grafikonEuroFinuse (European Federation of Financial Services Users) véleményét.

“Ha a nyugdíjtakarékosság után nem lehet pozitív hozamra számítani, akkor az egésznek semmi értelme nincsen” – mondta Guillaume Prache, a EuroFinuse igazgatója.

A szervezet egy olyan belgiumi szakmai nyugdíj-befektetési alap esetét hozta fel elrettentő példának, amely egyik tagja megtakarításai reálértékének egy ötödét játszotta el, miután 2000 és 2012 között 40 százalékponttal teljesített a részvény/kötvény benchmark index alatt.

Az OECD szerint az elmúlt öt évben az európai országokban a nyugdíjalapok átlagosan 1,6 százalék negatív hozamot értek el. Az EuroFinuse szerint ez már azért is aggasztó, mivel az OECD számos nyugdíjalap esetében nem vette figyelembe az eredményt terhelő egyéb díjakat és adókat. A reálhozam tehát valójában még az OECD által kimutatottnál is rosszabb lehet.

Az EuroFinuse saját európai felmérésének első fázisában a francia, spanyol és dán nyugdíjalapok reálhozamát vette górcső alá.

Franciaországban a biztosító társaságok által kezelt magán nyugdíjalapok 1,4 ezer milliárd eurós vagyona 2001 és 2011 között mindössze évi 0,8 százalék pozitív reálhozammal gyarapodott. A spanyol magán nyugdíjalapok ezalatt évi 1,5 százalék reálveszteséget, a dán alapok pedig évi 2,7 százalék pozitív hozamot értek el.

Guillaume Prache szerint a nyugdíjalapok eredménykilátásai már csak azért is borúsak Európában, mert csökkennek a kötvényhozam-várakozások, valamint a legtöbb európai országban növekednek a megtakarításokra kivetett adók, illetve az egyéb járulékos pénzügyi költségek és díjak sem mutatnak csökkenő tendenciát.

A fotó forrása: freedigitalphotos.net

MTI 2013. június 23., vasárnap 16:10

 

Tovább olvasom »